A diófalevél teáról

Az egyik legrégebb óta termesztett növényünk, a közönséges dió (Juglans regia L.) termésének zöld burkát és sérülésmentes, zöld levelét (Juglandis folium) júniusban gyűjtik.

Nézzük meg, hogy a diófalevél tea mire jó, a hivatalos (hagyományos), és a népi orvoslás szemszögéből is megvizsgálva?

A diófalevél tea modern felhasználása

A diófalevélnek viszonylag magas, összehúzó hatású cseranyag-, valamint antibakteriális, gyulladásgátló juglontartalma van. 

FONTOS: Ezek miatt az erős hatóanyagok miatt csak felnőtt használhatja, de ő is legfeljebb egy hétig, folyamatosan alkalmazva.

Mikor használd a teáját, a modern kori tudomány szerint?

Külsőleg alkalmazva, a diófalevelet ezekre a panaszokra javasolják:

• Kisebb területen jelentkező bőrproblémák, bőrgyulladások (pl. kelések, aranyeres panaszok, ekcéma) kezelésére, nem nyílt sebre.
• A diólevél tea bőrre való alkalmazásakor: készíts friss főzetet (egy alkalomra 2 teáskanálnyi, apróra vágott levelet 2,5 dl vízben), hagyd langyos-melegre hűlni, majd azzal borogasd a sebet, naponta háromszor-négyszer.
• Diófalevél tea túlzott izzadásra: ha a kezed, lábad nagyon izzad, szintén borogatást érdemes készítened, majd azzal törölgetni a bőrfelületet napi 2-4 alkalommal, illetve nagyobb mennyiségben lábfürdőbe is teheted.
• A cseranyag összehúzó hatásával segít csökkenteni az izzadás mértékét, juglon tartalma pedig hozzájárul az izzadás miatti kellemetlen szagok enyhítéséhez, megszüntetéséhez.

A diófalevél belsőleg: idézem az OGYÉI (Országos Gyógyszerészeti és Élelmezés-egészségügyi Intézet) 2021 decemberi, hivatalos állásfoglalását a diófalevél tea belső fogyasztásáról:

“A Juglans regia L. levele (diófalevél) élelmiszereként történő biztonságos alkalmazása a rendelkezésre álló szakirodalmi adatok, valamint a tradicionális felhasználás során nyert tapasztalat alapján feltételezhető abban az esetben, ha a szárított diófalevelet főzet formájában alkalmazzák.

A Juglans regia L. szárított levele kizárólag csak gyógynövény teakészítésre, főzetként alkalmazható.”

FONTOS: a diófalevél tea a benne lévő juglon származékok miatt a bőrt, a ruhát beszínezheti. Nem véletlen, hogy régen festőanyagként, a barna szín kinyerésére is használták.

A diófalevél tea adagolása, elkészítése

Külsőleg, főzetként használjuk fel. Egy adag elkészítéséhez 2 teáskanálnyi, apróra vágott levelet 2,5 dl hideg vízbe teszünk, felforraljuk, majd további 10-30 percen át, lefedve, kis lángon főzzük, végül leszűrjük.

A diófalevél tea mire jó a népi, tradicionális felhasználás szerint?

Belsőleg:

1. Emésztési problémák kezelésére (gyomorfájdalmak, hasmenés, gyomor- és bélhurut), aranyeres panaszok, szájüregi problémák (rossz lehelet, vérző fogíny, laza fogak, szájsebek), torokfájás
2. Magas vérnyomás kezelésére
3. Általános gyengeségre, gyomorerősítőként és a máj támogatására

Külsőleg:

1. Szemgyulladás kezelésére
2. Bőrgyulladások, kelések, fekélyek, bárányhimlő esetén
3. Kifejezetten gombás eredetű bőrbetegségekre

A diófalevél tea mellékhatásai

Nem csak azt érdemes tudni, hogy a diófalevél tea mire jó, hanem a mellékhatásaival is érdemes tisztában lenni. Ha a teát nem megfelelően alkalmazod, akkor – elsősorban annak juglon- és cserzőanyag tartalma miatt – előfordulhatnak kellemetlen meglepetések.

Az erről szóló, részletes bejegyzésemet, a diófalevél tea külső-belső alkalmazásából származó, esetleges mellékhatásait ide kattintva találod meg.

Érdekességek a diófáról

A diót már az ősi Indiában, Kínában, Perzsiában, Rómában is fogyasztották, termesztették.

Lakodalomkor a rómaiak jelképesen diót szórtak az ifjú pár fejére, hogy így kérjék Jupiter istenség áldását a bőséghez és termékenységhez. A diófa botanikai neve (Juglans regia L.) is Jupiter nevéből ered.

A honfoglaló magyarok valószínűleg már találkozhattak diótermesztéssel a Kárpát-medencében, aminek kezdetét itt a római kor környékére teszik a történészek.

Feltételezik azt is, hogy a honfoglaló őseink nem a letelepedéskor, hanem már korábban, vándorlásaik során megismerték a diót. Erre utal maga a dió szavunk, amely bolgár-török eredetű és számos helynevünkben (pl. Diósgyőr, Diósd) is szerepel.

A fentiekből láthatod, hogy a diófalevél teához számos népi gyógymód köthető, míg a “modern kori”, tudományosan elfogadott felhasználása jóval kevesebb területre érvényes.

❓Ha van kérdésed, bátran tedd fel lentebb hozzászólásként!

Ha van olyan ismerősöd, akinek hasznos lehet ez a cikk, bátran küldd neki is! A megosztásokat is köszönöm.

További írásaimat az illóolajokkal kapcsolatban ide kattintva találod meg.

Ha a gyógynövények érdekelnek, róluk itt olvashatsz bővebben.

Felhasznált szakirodalom: EMA, EMA-Juglandis folium